Búcsú a “kislakástól”- visszatekintés

Helló Világ! Figyelem! A cikk nyomokban érzelmeket tartalmazhat!

Már két hete elbúcsúztunk, de távolibbnak érzem. Minden a tervek szerint haladt, doboz labirintusokat építettünk előtte egy hétig a “kislakásban”, az öt éven át megszerzett darabjainkat néztük bedobozolva.

Egy szombaton reggeltől délutánig lehordtunk mindent. Feszes tempóban, sok segítséggel, közben nem belegondolva abba, hogy mi tényleg költözünk. Öt évvel ezelőtt pár fehér fallal, egy felújításra váró fürdőszobával és konyhával kezdtük. Aztán Mi ketten, – néha egy kis családi segítséggel – minden részét átformáltuk. Egy igazi Otthon lett a “kislakásból”. Barkácsoltunk, gipszkartonoztunk, festettünk, tapétáztunk, fúrtunk és faragtunk. Szerettünk ott nagyon, de a szívünk mélyén tudtuk, és néha meg is fogalmaztuk, hogy ez nem a végállomás. Családi házba vágytunk, és ezért kompromisszumokat kellett kötnünk. Ment a “kislakás”, jött a ház. Lényegében pár hónap leforgása alatt. És nehéz volt a búcsú. Még mindig az. Megszerettük a közelben lakókat, a szomszédainkat, az illatokat, zajokat, a környéket, a kutyás társainkat, ismerősökre és nem egy barátra is leltünk.

Aztán azon kaptam magam, hogy búcsúzkodom. Mindentől és mindenkitől. Sok szép emléket, és igazi könnyes szemű öleléseket kaptam így utoljára. És megtapasztaltam, hogy nem csak az öreg nénik érzelmesek 🙂 A teljesség igénye nélkül: búcsúzom a kilátástól; a forró nyaraktól ott a negyediken; a sok-sok sétától a környéken; a lépcsőháztól, ahol hosszú percekig ültem a lépcsőn, mire a kutyánk lehűtötte magát; a szobáktól; az otthagyott tapétáktól; a gyönyörű szürke-bézs fürdőszobától; a padlóktól, amiket mi raktunk le; a postaládától, amin a mi nevünk volt; a környéktől és az emberektől.

Miután az utolsó dobozt is lehordtuk, felporszívóztam és felmostam. Csak a rend kedvéért. És mert ez jár Neki. Minden végzet egy új kezdet, miután kiszomorkodtunk magunkat jöhet a még nagyobb kaland. A “kislakás” volt a tanulópénz. És az emlékek Nálunk és Velünk vannak! Íme egy kis galéria 🙂