Helló Világ! Elstartolt az utolsó hónap is! Egyre izgatottabbak és fáradtabbak vagyunk, pedig a komoly építések csak ezután következnek!
Egyik percben azt gondolom, hogy megcsináljuk, sikerülni fog, aztán ha egy mester a megbeszélt időpontra nem jelentkezik és nem lehet elérni, akkor felmerül a csúszás gondolata és a kedvünk leromlik. Persze senki nem fog pálcát törni a fejünk felett, ha nem készülünk el tip-topra, de én már úúúúgy szeretném!
Szóval az ablakok bekerülése után, Após elkezdte építeni a válaszfalakat a szobák között, tegnap pedig a fürdő és a WC fala volt soron. Annyira nagy változás ez! Profi gipszkartonozó lévén mindent teljesen szabályosan csinál, és a Férj is segít, amikor csak tud. Tervben van egy lista, “amit a mesterek csináltak volna jó pénzért, de családilag megoldottuk” címmel és ez egyre csak nő! Hihetetlenül röpködnek/ röpködtek volna a százezrek!
Úgyhogy amíg a fiúk könnyed vasárnap délutáni programként kartonozták a fürdő falát, én mint kicsi és törékeny Feleség, nekiálltam szigetelni a konyha falát. Pontosan kimértem a méreteit a fa szerkezetnek és annyira nem bíztam magamban, hogy eleinte a betonra írtam, aztán belejöttem a dologba.
Pár szót az üveggyapotról. Hát mindenem szúrt már a végére, pedig hosszú ruhával és napszemüveggel védekeztem ellene 😀 A legrosszabb az volt, amikor éreztem az arcomon a sok apró darabkát… De a jó meleg Házért mindent! Szóval egyedül beigazgattam a gyapotot, az vár még befejezésre, amit székről nem értem fel, illetve oda nem tettem, ahová konnektor jön majd.
Apropó, a villanyszerelőnk is igen ráérős/elfoglalt ember, de kezdem megszokni a stílusát. Eljött a harmadik egyeztetett időpontra, természetesen késéssel, kisakkoztuk a villanykapcsolók és konnektorok helyét, majd egy másik nap kivéste a helyüket, a hét végére ígérte, hogy készen lesz, de erről nem tudok beszámolni.
A fő projekt most, hogy készen legyünk a villanyszereléssel, a válaszfalakkal és a mennyezet szigetelésével.Ebbe mennek bele a LED-es spotok, amit már megrendeltünk, valamint ma találtam a Zinc kínálatában kültéri lámpákat is, ez is úton van. Ez után jöhet a festő és a burkoló ( utóbbi nagyon valószínű, hogy Após lesz ) a laminált padlót is mi szeretnénk lerakni. Asztalosunk remélem, hogy időre elkészül a konyhámmal, a konyha és az előszoba megkapja a külső szigetelést és új párkányokat, és visszajönnek a JOLA emberei a redőnyeinkkel. Szépen hangzik!
Mellékprojektként ott a kert gazolása, ami nem a szívem csücske, a vetemény öntözése annál is inkább! Ettünk már a saját uborkánkból, snidlingünkből, eprünkből lekvár lett, most érett le a ribizli a paradicsomok és paprikák, a fekete szeder a csemege kukorica, a torma és a szőlő pedig szépen nődögélnek 🙂
Harmadsorban pedig mint már megszoktuk, a Ház minden része tartogat meglepetést, a kazánházban sem volt ez másképpen. Boltíves pinceszerű volt a tető, ami úgy nem maradhatott. A falát kitoljuk a mellvédig, ahova az új kutyaajtós ajtó kerül, a tető is kiért addig, de felette nagy meglepetésünkre egy kicsi tetőt is felfedeztünk. Azt is lebontottuk, nem volt tartó szerepe, így eltűnhet végre a boltív is. És a bónusz, hogy ezek alapján az 1,60-as garázs magasság is megemelkedik szerencsére, és a 1,89-es Férj legnagyobb örömére 😉 Szóval a szigetelés és a gipszkarton a barátunk lesz itt is, de erre van még időnk a hideg télig.
Kandallón és médiafalon törjük még a fejünket, és a terasz építése is terítékre kerül hamarosan. Közben telik a nyár, a Balcsira is lejutottunk már egyszer, mininyaralásra is elmegyünk hamarosan egy kicsit szusszanni. Régi álmunk volt, hogy örökbe fogadjunk egy Beagle-t is a mi kisfiúnk, #sparcobeagle mellé. Ez most sikerült is. Ő pedig egy négy éves kislány, #bodzabeagle 🙂 Mivel még a papa-mama panzióban lakunk, amíg el nem készül a Ház, így ők is velünk élnek. Jól kijönnek, pár nap után át is sétáltunk velük a Házhoz, csak hogy ne keverjük meg szegény kutyát nagyon 🙂
Szóval szerintem ez életünk egyik legpörgősebb nyara! És még hol van a vége… De ott a Nap a felhők mögött!
Kommentek