Helló Világ! Ez az 50. bejegyzésem február óta, és átléptük a 26 ezres olvasottságot! Annyira köszönöm Nektek, hogy végigkísértétek az egész felújítást! Na de nem búcsúzkodom, még nem értünk a történet végére! Még tegnap, azaz vasárnap szerettem volna jelentkezni, de csak ma értem ide… Mindjárt kiderül az oka is.
Víz-gáz-fűtés szerelő mesterünk a héten egy teljes napig a víz részével foglalkozott a történetnek, ma – azaz múlt szerdán – pedig a fűtés van soron. Első nap az összes csapot bekötötte, felrakta a kis pult alatti villanybojlert a konyhába is, és még az ikeás Godmorgonra sem panaszkodott a fürdőben 🙂 Féltem tőle, többen írták, hogy nem férnek el a csövek, nem lehetett becsukni a fiókot… de én valahogy nem kételkedtem benne, hogy minden jó lesz. Egy dugó-probléma azért adódott, hát mi nem hagyományosat szerettünk volna a kádba, így ezt cserélni fogjuk. A konyhai csap és a mosogatószer adagoló látványa pedig… tényleg álomkonyha nekem, minden szinten!
Második nap a régi és az új kazán összekötése volt soron, a levegős nyomáspróba, a víz megnyitása, a radiátorok feltöltése és ami még soha nem volt: meleg radiátorok a Házban! Azért a 10 fokok után már nagyon vágytunk rá, főleg én. Ez sem ment úgy, ahogy én azt elképzeltem, ugyanis a mesterünk kora révén nem ért az új, modern számítógépes aggyal rendelkező kazánok beállításához, így csak a nyelv beállításáig jutottunk első körben. Még szerencse, hogy kis városunkban van szakképesítéssel rendelkező beüzemelő, másnap ugyanis ő volt a meleg radiátoraink záloga. Azt már mondanom sem kell, hogy újabb központilag meghatározott több tízezres összeg ellenében…
Az új csapokból most először jött víz, igaz először jó koszos, sárga, de aztán szépen kitisztult. Még a wc öblítését is rendeltetés szerűen intézhetjük, nem kell már vödröznünk. Mekkora örömet tudnak okozni ezek a másnak megszokott dolgok…
Végre a mosogatószer adagolóm is elfoglalta a helyét, és ilyen a naplemente a konyhaablakból 🙂
Férjjel úgy döntöttünk, a mosógép szekrényének összeszerelését sem hagyhatjuk a költözés utánra, mert akkor látjuk, melyik falra is szeretnénk és legfőképpen hova fér el jobban. Így újabb esti lego keretében alig egy óra alatt összeraktuk, beállítottuk, a falra is rögzíteni fogjuk, valamint a polcok is csak a beköltözéskor kerülnek be, hogy biztosan elférjen a nagy öblítőm is például 🙂 Addig pedig imádkozunk, hogy Bubli – a mosógép – is beférjen és elférjen a kádtól, máskülönben… nem, nincs más opciónk.
Asztalos mesterünk is jelentkezett a hét elején, és megértve a szekrény-problémámat a hét végén meg is látogatott minket és hozta a gardróbot is! Hát hatalmas és gyönyörű!
Villanyszerelőnk is jött még, a bojlerek és a törölközőszárító bekötését is megcsinálta, és a vakdugókat is feltette a szobákban – ahova be lehet kötni a tv-t, de jelenleg nem használjuk – készen vagyunk! Illetve még két hátsó kinti lámpa kell majd, azt még nem vettünk, későbbi történet. Kis konyhai vízmelegítőm szépen produkálja a meleg vizet, a mosogató alatt nagyon jó helye lesz.
Férj elkezdte lefesteni az ajtókereteket, sötét szürke színével csak úgy vonzza a tekintetet… az elsőig jutott, a többit befejezi, ha beköltöztünk, mert nincs erős szaga szerencsére.
Miután már azt hittük csütörtökön lesz fűtés, rohamtempóban a padlók és a szegélyek lerakása következett. A sorrend a vendég szoba, a háló, a középső szoba és a nappali volt.
Én egész héten szabadidőmben dobozoltam, zacskóztam, rakodtam. És megint rájöttem, hogy egy rakás cuccunk van… Durva adakozás/lomtalanítás/szanálás lesz, már csak a ruhák között is…
Tudtam, hogy ha az első szoba padlója le lesz rakva, már el is kezdődhet az áthordás. Ha azt mondom, hogy ez a szoba csordultig tele van, akkor aztán elhihetitek miért nem raktam be róla képet…
Mindenre gondolnom kellett, a napi ruháinkon és nagyon fontos használati eszközeinktől eltekintve semmit nem hagyhattam ki, üres szekrények várták a költözést. Úgy alakítottam, hogy mosógép és hűtő nélkül is meg legyünk már a hét végére, sőt a vasaló és a szárító is pihen már. Aztán péntek este munkából hazaérve jött a hideg zuhany….
Fűtés nincs, a költözés elmarad. Hogy mi? Az nem lehet…
De egészen szombat estig ez volt a helyzet… Elkezdtük azért a dobozokat áthordani az első, kupisnak kinevezett vendégszobába, de az esélyünk, hogy átköltözzünk egyre csak fogyott. A mestereknek dolga volt máshol, bent 11-13 fok volt továbbra is. Ami miatt nem indult be az új kazán, az a használt puffertartályból jövő rozsda volt. Ezért nem szabadott használni sem a vegyes tüzelésű régi, sem az új kazánt. A radiátorok és a rendszer teljes átmosására volt szükség, és a kazán végleges beprogramozására, immár a másik, fiatal gázszerelőnkkel. Szóval a rendszert szombat este leengedték, minden kezdődött elölről. Nagy teherautó és a családi-baráti segítség lemondva, eléggé el voltunk keseredve.
Napközben készült el a nappali padlója, a fiúk ott, én a konyhában dolgoztam. Mindent beraktam a szekrényekbe, szépen sorrendben. A doboz halomban mind a 10 hónapja nem látott eszközeink voltak. Volt nagy húúú, meg jaj ez is meg van? Kis öröm napközben, majd este 10-ig várni a mesterre, aki csak másnap ért oda. Nem baj, akkor már összeraktuk a nagy térelválasztó Ikea Kallaxot, hogy valaminek tudjunk örülni is.
A mosogatógépet is kipróbáltuk és láss csodát, tényleg piros fényt küld a padlóra, amíg dolgozik 🙂
A kazán azóta tiszta, fűtésügyileg is minden rendbe jött vasárnap délelőtt, így megkezdődhetett a tényleges átrakodás. A falak szépen átmelegedtek, isteni érzés a 20 fok feletti hőmérsékletben ott lenni 🙂
Estefelé még a nagyobb dolgok, mint a hűtő, a kutyaház áthozása és az ágy összeszerelése volt soron. Én pedig vadásztam a dobozokból és zsákokból a fürdőszobai dolgainkat, hogy legalább estére minden szükséges dolgunk kéznél legyen. Végül minden jól alakult. Nem 100%-os az Otthonunk, de beköltözhetőre szerettük volna csinálni. Van víz, gáz, fűtés és áram, festett falak és kész konyha, a többi kis javítás és szépítés majd alakul. A megtett utat nézve hatalmas változások mentek végbe és szerettük minden egyes percét. És még korán sincs vége!
Tehát ÁTKÖLTÖZTÜNK! A Ház időszámítása a következőek szerint alakult: 1-jén 10 hónapja tulajdonosok, +110 eltelt nap az augusztusi költözéshez képest, és 3-án tényleg a 13-asból a 3-as Házba költöztünk 🙂 Ilyen fordulókból pedig volt egy pár, pedig 10 után már nem is számoltuk…
Fura még a csend, az hogy megint ketten vagyunk, az illatok és hogy végre úgy tudunk ott lenni, hogy nem tocsogunk a portól és nem a következő projekten törjük a fejünket… Próbáljuk belakni, otthonossá tenni, pont ahogy megálmodtuk.
A kutyusaink is jól viselték, egész nap nagyon izgatottak voltak a dobozoktól, aztán előbb a kutyaház került át – na azt végképp nem értették – majd ők maguk. Egy óra terepfelfedezés után oda is tudtuk őket magunkhoz hívni vacsorázni 🙂
Pár nagyobb dolog nem került még át, mint a kanapé, a gardróbunk és a mosógép, de a héten igyekszünk pótolni.
És ma már, amikor ezt írom, azaz hétfő reggel innen indultunk munkába, itt csináltunk reggel kávét és ide térünk majd HAZA. Hatalmas öröm ez nekünk.
Ma Após felrakja a maradék szegélyeket én pedig takarítok rendületlenül. Pár dolgot még mindig nem találok, de majdcsak előkerül minden 🙂
Amint szusszanunk egy kicsit, egy videóban szeretnénk megmutatni Nektek, milyen szakaszokon mentünk keresztül a 10 hónap alatt. Addig is dobozolok, szerencsére már kifele és igyekszem ugyanúgy jelentkezni és beszámolni a változásokról.
Köszönettel tartozom első és legnagyobb részben az én szeretett Apósomnak, aki elviselte a hisztijeimet, kordában tartotta a folyamatokat, felügyelte a mestereket és minden szabad idejét nálunk töltve a Házon fáradozott! Leírhatatlanul hálásak vagyunk, és ez a TE érdemed! Mindenki irigykedik, és többen jelezték, hogy ilyen ezermester Apóst szeretnének! 🙂
Köszönöm a Férjemnek, hogy nem félt belevágni, hogy minden folyamatból tanult, soha nem próbált dolgokat sajátított el és elvisel a mai napig! Jelentem, a 7. évben építkezést összességében szerencsésnek, pozitívnak értékelem!
Köszönöm minden embernek, rokonnak aki valaha is ott járt és mondott pár jó szót!
Köszönjük az új, utcabeli barátainknak, Csabinak, aki magára vállalta a pakolást, Zsuzskának és Ábinak, hogy mindig mosolyt csaltak az arcunkra, amikor átjöttek körülnézni, és a Fiúknak, Férj barátainak hogy gyakran benéztek és nem egyszer segítettek is!
Köszönöm Mamámnak, aki a legnagyobb rajongóm és minden héten alig várva, kinyomtatva őrzi minden írásomat!
És végül Nektek, akik olvastatok, olvastok a mai napig és megéltétek velünk hétről-hétre az eseményeket! Soha nem reméltem volna, hogy ennyi emberhez jutok majd el és hálás vagyok a sok visszajelzésért, amit kaptunk.
Ha szeretnétek további képeket látni egy-egy bejegyzésünk között, kövessetek minket Facebookon – Kockaházasok Blog – és Instagramon – Kockahazasok1 – néven. Tartsatok továbbra is velünk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: