Helló Világ! Múlt heti beköszönésem óta, – túl a kórházi élményeimen – már itthon pihenem ki a fáradalmakat. Szürreális élmény például az én örökmozgó lényemet pihenésre kényszeríteni… minthogy bárszéken ülve főzni vagy vasalni is 😀 Mert igaz, hogy Férj már előtte is házias volt, és most mindent magára is vállalt, de nem hagyott nyugodni, hogy nem tudok neki segíteni. Így külön erre az alkalomra ilyen, és ehhez hasonló technikákat eszeltem ki 😀
Karácsony előtt “jöttem ki” pár nappal, így az ünnepekre már egész fitt lettem. Ha még nem is tudok kiegyenesedni, és az öregasszonyok le is köröztek a boltban, de azért gyógyulok, kattogok a kis terveimen…
Na, de a Házról akartam írni… Tehát Após végzett mindenhol a szegélyezéssel, a kábelcsatornás rendszer remekül működik, Férj már bele is húzta az 5.1-et, aztán félúton elfogyott a kábel, persze hogy itt nem kapott, így a 4 hangfalból 2 áll és működik jelenleg.
A tévéfalunk kapott végre fényt, bár még a LED rendelés alatt van, rájöttünk, hogy a karácsonyi égősor is jó szolgálatot tesz addig, és remek hangulata van. A tv is felkerült a méltó helyére, a falra. Alá tettük az átfóliázásra váró szekrényt is, és a hosszú ikeás lebegőpolcaim is felkerültek. Egy a tv fölé, egy pedig a konyhába.
Amíg nem voltam itthon, a kazán vizét a Fiúk leeresztették, a puffertartályt átmosták, így a régi vegyes tüzelésű kazánnal gyújt be a Férj esténként – megsúgom, hogy roppant mód élvezi – nekem pedig jó érzés, hogy a sok-sok hulladék fa és padló végre tűnik el az udvarból és így egy forintunkba sem kerül a meleg 🙂
A legkisebb helyiségünkbe is megtaláltam a hőn áhított kosarat a papíroknak, így ez a rész is késznek tekinthető.
A fürdőszobában is történt némi furfang, a fiúk döntöttek és vágtak. Flexszel a kádat. És milyen jól is tették 🙂 Ugyanis most még kevésbé tudok hajolni, de amúgy sem bírtam elviselni a gondolatot, hogy nem lehet teljesen kinyitni a mosógép, alias Bubli ajtaját. És mivel őt tavaly vettük, és többet ér nekem mint a kád, így nem volt kérdés. A jobb feléből levágtak pár centit, megkapta a vízvetőt is, mintha mi sem történt volna. Szerintem nem is annyira feltünő.
A Jézuskának idén nagyon jól súgtak, mindenkitől egytől-egyik olyan tárgyakat és apró figyelmességeket kaptunk, amelyek remekül illenek az általunk megálmodott koncepcióba. A papucstól az edényfogóig, a kulcstartótól a táblákig.
A székeink is megérkeztek, itt is teljes az öröm!
Kisebb hisztirohamom után, hogy a meglévő pár éves szeretett Tefal wokom és serpenyőm sem tudom használni az egyébként remek indukciós főzőlapon, Anyós wokkal és lábossal, Anyukám edénykészlettel ajándékozott meg 🙂
Minden egyes nap hálásak vagyunk, hogy itt élhetünk és ha körbenézünk elégedettség tölt el. Rengeteg apróság van még, és persze én is szeretnék szép szőnyegeket és függönyöket, de most nem ez volt a lényeg.
Az ünnepi menü és a megálmodott süteményt is megcsináltuk Férjjel, a karácsonyfát pedig egyenesen aznap, a Suszter-hegyről, Anyukáméktól kaptuk. Végül minden jól alakult, és a legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak.
Hamarosan pedig újabb dolgokkal jövök 😉 Ugyanis a pihenésben a legjobb, hogy van időm ötletelni. Remélem tetszeni fog!
Ha szeretnétek további képeket látni egy-egy bejegyzésünk között, kövessetek minket Facebookon – Kockaházasok Blog – és Instagramon – Kockahazasok1 – néven. Tartsatok velünk!
