Terasz fejezet

Helló Világ! Összevártam megint egy jó adagnyi “szépülést”, hogy egyben mutathassam meg Nektek. Mint az megszokott, mivel magunk csináljuk, így a terasz projekt egészen elhúzódott – és még máig is tart. Szóval a kijelölés, a tervezés valamikor áprilisban történt – ITT – Májusban már állt az alap, majd homokoztunk egy kicsit, majd döngöltünk és a járólapot is hazahoztuk – ITT – majd Június környékén megtörtént a betonozás – ITT – és egy időre le is álltunk. Akkora melegek voltak, hogy nem mertük bevállalni a lerakást, nehogy a ragasztó feljöjjön és a lapok megtörjenek, stb. Nem mellesleg Apósnak nem volt egy csepp szabadideje sem, a Sógornőméknél való építkezés miatt.

Szóval habár már a terasz formát öltött, így nyomtuk végig a nyarat, persze a napvitorlák sokat segítettek – ITT -, mint ideiglenes megoldás, a pergola építése előtt. Azóta túl vagyunk a felmérésen, amit természetesen megint a jól bevált és megszeretett ácsunk készít majd, ezt a jövő tavaszra szeretnénk időzíteni.

A nyár további részében bent munkálkodtunk –ITT – volt itt festés, rendszerezés, nyaralás is. Aztán mikor lejárt a szabadság, és jött a szeptember, azt hittem az lesz végre a terasz hónapja, hát tévedtem. Cserébe kaptunk sok-sok napsütést és meleget, legalább nem kellett fűteni…

Aztán amikor mindez lecsengett, akkor Após vezényletével és kivitelezésével belevágtunk. Természetesen nekem nem sok szerep jutott – fugkereszteket tördeltem T alakba, kávét főztem, letakartam a kész területet az eső elől és aggódtam szüntelenül, nehogy az elég drága ragasztó kárba menjen – de túléltük. Sparcobeagle persze megint sokat segített…

És egy kicsit megmutatom Nektek a jelenlegi állapotokat is. Bármely 5-6 esetben, ha mi elkezdtünk betonozni, ragasztani és ilyen eléggé fontos dolgokat csinálni, tuti biztos, hogy elkezdett esni az eső… Nem volt ez természetesen máshogy most sem, minden napi megmozdulásunkat több eső-hullám követte. Én meg eléggé frászban voltam, hogy akkor most mi lesz… Szerencsére semmi galiba nem történt, Após két szép napon lerakta a járólapokat, feltette a szegélyeket a lépcsőkre, innentől már csak ránk vár a folytatás, már ami a fugázást illeti. Férj és én fogunk fugázni, onnantól megint Após következik. Fel kell még a szegélyeket raknia a falra, egy kis lépcsőszegélyt kipótolni – naná, hogy nem lett elég – ott a taposózást befejezni, majd jöhet a lábazat. Ebben kértem ki a Ti segítségeteket is, szerencsére a legtöbben az általunk választott verzió mellett döntöttetek, ebben lesz 3 rész szürke, egy rész fehér és egy rész fekete. Ennek a felvitele sem lehetetlen, Após szerint. Én meg bízom benne Persze az időpont még kérdéses.

Tehát itt tartunk most, hatalmas boldogság, további tervekre sarkall. És megint megváltozott egy kicsit a Ház összképe, megvalósulni látszik az a kép, ami a fejemben létezik… Még ha 100x is söpröm fel a diófa leveleit, így tető nélkül

Diófánk egyébként a tavalyi 2 zsák helyett most 7! zsáknyi dióval ajándékozott meg, a látványával pedig – aki ide belép – általában nem tud betelni.

Elérkezett a szeptember, alkotós-pakolós kedvem támadt megint. Elérkezett az idő újabb KonMarizásra. Amit azért is jó szerintem, ha kb. fél évente csinál az ember, mert az agyam már annyira ráállt arra, hogy mi az, amit használok és szeretek, és mi az, amihez fél éve hozzá sem nyúltam. Volt egy köröm a fehérneműs fiókokban, és egy nagyobb falatnyi a kis-teregetős-leendő gyerekszobában, ahonnan átválogatás után a garázsba száműztem az összes nyári használati tárgyunkat – matracokat, plédeket, párnákat stb. – szépen módszeresen behajtogatva. Ezután már tényleg csak a vasaló-teregető állomásom maradhatott. Egy kis Ikea-hack-et is kiterveltem, mivel megkaptam az áhított szennyestartómat, így felszabadult a régi. Hát mire nem jó ez, mint a vasalnivalót tárolni, az oldalára pedig a vállfákat aggatni Nekem nagyon bejött a módszer, így egy ronda zöld műanyag kosártól is megszabadultam…
Az asztalomon is rendet raktam, valamint új, írható kaspókba válogattam külön a filceket, külön a ceruzákat.

Elkezdtem kicsit dekorálni kint és bent is, csakis termésekkel, valamint begyűjtöttem pár kis zöld növényt, amik köré épült a kaspó festés is. Soha nem tudok két egyforma színt kikeverni, de szerintem ez a jó az akrilban A megrepedt bögre pedig új értelmet nyert.

Csináltam egy általam megálmodott képet is, sok sablont vegyítettem ,majd végül a betűtípusokkal játszottam kicsit. A keretet fehéren egy ócskapiacon vettem 200 Ft-ért, egyébként véletlenül Ikeás

Ikea-élményt is begyűjtöttem, először Férj által, akitől nem kértem sokat, csak egy fehér szalvétát, évek óta azt használunk. Hát, mindent kaptam, csak azt nem Jobban mondva hozott egy lámpát az éjjeliszekrényre… Hozott magának két képkeretet, belerakni az okleveleit… Hozott két szürke bögrét és egy új geometria akármicsodát – kaspó lett belőle – de szalvétát nem Aztán egyik sulis hétvégéjén elkísértem, Ő pedig elvitt a soroksári Ikeába! Hatalmas élmény volt, gyönyörű, a választék hatalmas, az újdonságokat elég volt felfedezni…. Innen sem jöttünk haza üres kézzel, régóta terveztük a paplan és párna cserét, most ez megvalósult. Ebből ez az első tapasztalatunk, és nagyon meg vagyunk velük elégedve. A párna, ahogy akartuk jó kemény, a paplan az ott kapható legmelegebb 2-es melegségi fokkal teljesen dunyhaként viselkedik. Évek óta szenvedtünk a gyapjú-utánzattal, azóta alig várom, hogy este legyen Kivéve a matracot, de abból is megtaláltuk ott a megfelelőt, már csak idő kérdése. Kisebb apróságokat vettünk még, mint az evőeszköz tartó, lábasvédő, 2 csomag fehér szalvéta és potpuri a dekoráláshoz.

Hát így sikerült nekünk az indián nyár. Sok-sok élménnyel, új dolgok megtapasztalásával és még több tervvel vágunk bele az őszbe!

Ha szeretnétek további képeket látni egy-egy bejegyzésünk között, likeoljatok és kövessetek be minket Facebookon, így nem maradtok le egy posztról sem! Még több tartalomért pedig Instagramon is megtaláltok. Tartsatok velünk legközelebb is!