Helló Világ! Legutóbbi bejegyzésünket ott hagytuk abba, hogy elolvashattátok, mi történt velünk az első két napban.
És most jöjjön a harmadik nap: ez volt az első reggel, amikor a házigazdáink is otthon voltak, így egy nagy közös lakomával kezdtük a napot. Sonkával, olívával, frissen facsart narancslével, ahogy azt kell. Aztán mivel közeledett a Húsvét, így Cristina elsétált a helyi cukrászdába, hogy egy tortát rendeljen a keresztlányának. Ott ugyanis ez a szokás, hogy ezt a napot együtt töltik a családjukkal. Elmeséltük neki a magyarországi locsolkodást, mint hagyományt amire ő teljesen elképedve megkérdezte, hogy hányszor locsoltak már meg. Én azt válaszoltam, hogy minden évben, kiskorom óta 🙂 Nagyon meglepődött.
Aztán a helyi kis kastély felé vettük az utunkat, mivel Castelldefels-nek még az is van. (Fels család kastélya 😀 ) Elég meredek és szerpentines volt az út felfelé, de közben megcsodálhattuk a sok-sok házat – majdnem mind csak 3-4 emeletes, telejükön hatalmas tetőteraszokkal, ahol rendszerint grill felszerelést és citromfákat láttunk. A kastélyba teljesen ingyenes volt a belépés, ahol rajtunk kívül még két ember lézengett. Üres termek voltak megnyitva az első szinten, kézzel festett, gazdagon díszített falakkal, mennyezettel. A kilátás a hegyekre, ahol a helyiek túrázni szoktak viszont fantasztikus volt. Itt vannak hétvégi házak is, ahol rendszerint szőlőt és olívát termesztenek.
Szépen sütött a nap, de még nem hevertük ki a sok mászkálást, így most már autóval mentünk le ismét a partra, négyesben. Ahogy az lenni szokott, nagyon szeles lett az idő és mire megéheztünk, majdnem minden hely tele lett, így majdnem fél órát kellett várnunk, hogy egyáltalán asztalt kapjunk. Előételnek kikértünk megint az isteni finom olivából két adagot, volt még steak salátával Férjnek, kagyló paradicsommártásban, paela, ami tintahallal volt színezve és szintén kagylóval tálalva, valamint nekem makaróni előételnek, főételnek meg pizza. A pincérnő megkérdezte a vendéglátóinktól, hogy biztosan kérem-e mindkettőt, szerintem még fogadásokat is kötöttek rám, de végül egy szelet pizza híján beburkoltam mindent. Igen, ez volt a feneketlen gyomrom korszaka, amiből a nyaralás végén két plusz kiló is jött velem haza a már meglévő kettőhöz, így sem dicsért agyon a védőnő, pedig tényleg eszem rendesen 😀
Hazafelé egy kisebb homokvihar támadott meg bennünket amit pár csepp eső követett. Mivel az egész délutánt a parton töltöttük, így estére már csak egy kis bevásárlás maradt és mi lányok szépen elaludtunk a tv előtt, míg a fiúk stílusosan újranézték a Narcos című sorozat első részeit.
Reggel amúgy is korán szerettünk volna felkelni, ugyanis utolsó napra hagytuk Barcelona belvárosát. Na itt már pulcsiban és kabátban sem volt melegünk, ráadásul a szél is nagyon fújt. Beautóztunk a belvárosba, majd a kocsit leparkolva gyalog folytattuk. Voltunk a Casa Milá-nál és a Casa Battlo-nál, amiket szintén Gaudi tervezett, betértünk egy újabb pinchó bárba tízóraizni, itt magamhoz öleltem egy forró kakaót, majd mentünk tovább. Sétáltunk a La Rambla-n, ahol iszonyatos embertömeg volt, benéztünk a La Boqueria nevű piacra, de itt sem lehetett lépni a sok embertől, úgyhogy haladtunk tovább a gótikus negyedben. Itt végre levadásztuk a számunkra szimpatikus kötelező hűtőmágnest, két bögrét a nevezetességekkel és a pocakban levőről sem feledkeztünk el, mivel miatta elég magas kedvezményt kaptunk a boltban, így hazajött velünk egy kis body is, ami így örök emlék marad.
Innen lementünk a partra, ahol beültünk egy isteni finom kézműves hamburgerezőbe, majd a kiadós ebéd után, churros-t vadásztunk, ami tényleg egy rettentő édes fánktészta, beleforgatva cukorba, majd még mártogatva a csokiszószba… Nem hagyhattuk ki. Időpontra mentünk a következő helyre, így buszra szálltunk és jó fél óra zötykölődéssel el is jutottunk az aznapra tervezett “csúcspontig”, a La Sagrada Familia templomig. Ide az interneten vettünk jegyet, így nem kellett a hatalmas sort végig várni. Ami belül fogadott, azt nem igazán lehet megfogalmazni. Nem volt az a tipikus templom hangulata, sem ódon szagok, ellenben bárhova néztél, a sok díszítés annyira ámulatba ejtett, hogy még két hét sem lett volna elég minden apró részletét felfedezni. Gaudi az életéből 43 évet erre a munkájára áldozott, amit a mai napig építenek, a mester eredeti tervei alapján. Egész turizmus épült az épület köré, ahol helyett kapott egy múzeum is, valamint természetesen egy ajándékbolt.
Nap végére már nem találtunk buszt, így vissza Übereztünk a kocsihoz, majd utolsó esténket egy helyi kebabosnál zártuk. Összepakoltunk, majd bezuhantunk az ágyba, ugyanis az utolsó három nap mérlege is 14-18-20 km séta lett.
Reggelre már a felhők felett voltunk, délben iszonyatos szélben és 6 fokban landoltunk, felvettük a kocsit és irány haza. Járulékos veszteségként a nagy szél letépte a tanksapkánk fényezett részét, amit így jól el is hagytunk. Otthon pedig az addig a családra bízott két kutyánk ballagott elénk nagy örömmel és némi többletsúllyal 😀
Összefoglalva, fantasztikus volt minden, mindenki kedves és udvarias volt, az ételek kifogástalanok voltak, a panoráma csodás, szóval nem ez volt az utolsó nyaralásunk Spanyolországban. A nagy kedvezményt adó bácsi úgyis megígértette velem, hogy a babánkkal majd visszatérünk. Talán már jövőre. Ki tudja? 🙂
Ha szeretnétek további képeket látni egy-egy bejegyzésünk között, likeoljatok és kövessetek be minket Facebookon, így nem maradtok le egy posztról sem! Még több tartalomért pedig Instagramon is megtaláltok. Tartsatok velünk legközelebb is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: