Az első kerítés projekt

Helló Világ!

Májusban jelentkeztem utoljára, akkor a hátsó kerítés építését mutattam meg, – ITT – most pedig igen, vééééégre az első kerítés történetét olvashatjátok.

Az egész még Júniusban kezdődött. Sok kutatás után, Férjjel közösen megálmodtuk a formát. Fa lécekben nem gondolkodtunk, valami olyat szerettünk volna, ami sok évig ugyanolyan szépnek hat. Így tartós alumínium kerítést választottunk a Perfekt Kerítéstől, természetesen antracit színben – gondolván a pár év múlva esedékes tetőcserére is. A szín a RAL7016 lett. Meg is rendeltük, mert azt mondták, legalább 6 hét, mire legyártják. Papa azt mondta, addig simán készen leszünk. Két hét múlva már az udvarunkban csücsült az áru, természetesen extrán becsomagolva. És azóta eltöltötte itt a nyarat, és most már az őszt is lassan.

Következő lépésben a helyi Tüzépről megrendeltük a zsaluköveket, ami a kerítés lábazatát és oszlopait képezik, és a vasanyagot, ami merevíti azt. 

Már Júliust írtunk, amikor a régi vas kerítést kijjebb kellett rakniuk a fiúknak, hogy egyáltalán lássuk, mi van alatta. Szerencsére most megúsztuk az árok ásást, mély, masszív alapra bukkantunk. Ezt a Papa megfúrkodta, ebbe rakta a vas merevítőket. Az első sor beton beöntése felért egy karácsonnyal. Azután hosszú heteken át – pár alkalommal – Papa építette, Férj keverte, mi locsoltuk a betont. És itt még csak a lábazat állt, ezután jöttek az oszlopok.

Nyaralás, szülinapok és hopp, már Augusztust írtunk. Papa elkezdte élvédőzni az oszlopokat, majd a vakolást is magára vállalta, hogy ezzel is spóroljunk.

Augusztus végén még el kellett döntenünk, hogy műkő vagy gránit kerüljön a kerítésre, mint fedkő. Na ezen agyaltunk vagy egy hetet, az utóbbinak kicsit borsosabb volt az ára, viszont mellette szólt, hogy ahhoz aztán tényleg soha nem kell hozzányúlni, míg a műkövet pár évente fel kell csiszoltatni. Meg is szavaztattuk Veletek is, ti hogy döntenétek, illetve a családdal is, 48% – 52% arányban a gránit győzött. Utólag innen nézve már nem is volt kérdés.

Gránit lett, kicsi szürkés mintával. Közben még rájöttünk, hogy valahogy védeni kell majd az új, vakolt részt a sártól, így a Stavmat Kft-től jött egy nagyobb rendelésünk, amiben fekete geotextília, hajlítható fekete műanyag ágyásszegély és leszúró rögzítő tüske érkezett. Postaládát is találtunk a Lidlben, ami színben passzolt, már csak egy kilincs kellett, hogy minden összeálljon. Legalábbis ezt hittem. A geotextilre még köveket kellett rendelni, amit a Papa hozott el, Somával pakolták le.

Szeptember utolsó hetében rakta fel egy helyi mester a fedlapokat két részletben, szép munkát végzett. Innentől 3 hét leállás következett. A rengeteg eső miatt nem tudtak jönni vakolni. Ha meg jöttek is volna, elfelejtettük, hogy nekünk kell lealapozni, de egy vasárnap Férj ezt gyorsan pótolta. Megint egy hét eső, már Október közepét írtunk.

Mesterünk egy szép napos délután megjelent, és felkente az oszlopokra a fehér színt, majd egy hét eső után a lábazati szín is elkészült. Majd megint jó sok eső és hideg következett, festő fóliával takargattuk több napig, hogy száradjon.

Aztán elérkezett November elseje, ami úgy fog bevonulni a Ház kis emlékei közé, mintha karácsony lett volna. Reggel 9-től délután 5-ig Papa és Férj felcsavarozták az összes lécet, a postaládát és a házszámot is! Utóbbi 4 éve várta a polcon, hogy elfoglalja méltó helyét. Én már ettől is földöntúli boldogságot éreztem! Az utolsó csavarozást is megörökítettem.

Ezután leraktuk helyesen a geotextilt, beütöttük a tüskéket, letettük a szegélyt és megannyi talicska kőhordás után azzal is készen lettünk. 

Eljött a kilincs és zárszerkezet vásárlásnak is az ideje, végül a fekete mellett döntöttünk.

Egy héttel később került fel a kisajtó is, mert annak a keretét Papának még el kellett készítenie, majd Férjnek lefesteni. Érdekességképpen, kaptunk RAL 7016-os sprayfestéket hozzá! És így már a kilincset is átfestettük.

Végső, tényleg utolsó utáni lépés volt a régi kerítés lebontása, amire kb a kerítés építésének az eleje óta vártam 😀

5 teljes hónapba, és megannyi órájába telt – fő Mesterünknek, Papának – de nem cserélném el semmiért! Természetesen Papát sem! Ez az egyik legszebb műve, az egyszer biztos. Mindenki megdolgozott érte, ezt az eredményt akartuk látni és nekünk tökéletes! Köszönjük Nektek, hogy végig lelkesen követtetek minket ebben is! Jövő tavaszra ismét egy nagyobb falat következik…

És most jöjjenek a záró képek!

Ha szeretnétek további képeket látni egy-egy bejegyzésünk között, likeoljatok és kövessetek be minket Facebookon, így nem maradtok le egy posztról sem! Még több tartalomért pedig Instagramon is megtaláltok. Tartsatok velünk legközelebb is!

Ez az utolsó posztom erre a felületre, 2021-től már az új oldalunkon olvashattok – ITT – igyekszünk gyorsan időrendben feltölteni mindent.